Vindornyaszőlős helytörténete
A faluról szóló első írásos emlék 1274-re tehető, amikor IV. László
király a zalai vár birtokát a Pécz családnak adományozta. A Vindornya-
előtag a latin eredetű szőlőmunkás szóból származott.
A –szőlős utótag a
falu legjelentősebb gazdasági növényére utalt. Birtokosi voltak a
Szőlőssi, Gresei Pethő, az Ákosházi Sárkány, a Kutasi, a Bazsó és a
Festetics családok. A falu lakói szőlőművelésből, borkészítésből éltek.
A
törökök rendszeres csapásai ellenére a 17. században folyamatosan
lakott volt a község, egészen a 1696-os elnéptelenedéséig. Csak az
1720-as években települt be újból.
1738-ban Festetics Kristóf szerezte
meg véglegesen Vindornyaszőlőst. Már 1745-től dolgozott tanító a
településen és 1778 után templom is épült a faluban a földesúr
támogatásával.
A 19. században bekövetkező lassú fejlődést a termények
Keszthely és Zalaszentgrót piacaira történő szállításával, majd a
postaút egyik állomásának létesítésével érték el.
Vindornyaszőlős településen jelenleg a lakónépesség száma 350 fő. Ebből a
férfiak száma 179 fő (51 %), a nők száma 171 (49%) fő.
Vindornyaszőlős község címerének története, szimbolikája:
A község címere elsősorban azt az értékes természeti környezetet
hangsúlyozza, amelyben elhelyezkedik.
A település különös értéke a
vörösre festett szőlőhegyi Pléh Krisztus, mely a szőlőt, a jó termést
hivatott védelmezni.
A vörös keresztre tekeredő szőlőinda a falu nevére
utal és egyben a szőlőművelés és a borászat jelképe is.
A természetjárók
kincsesbányája a falu melletti Kovácsi hegy, melynek híres
„Bazalt-utcái†és gazdag élővilággal rendelkező erdei, kedvelt
kirándulóhellyé tették a bazalthegyet.
A pajzsba helyezett két hegy
ennek a jelképe. A település másik nevezetességét a Vindornya-tavat
1828-ban lecsapolták, s a helyén sokáig a felhalmozódott tőzeg
kitermelése folyt.
A pajzsot körülvevő sáskoszorú a tőzeges őslápot
szimbolizálja.