Vindornyaszőlős helytörténete

A faluról szóló első írásos emlék 1274-re tehető, amikor IV. László király a zalai vár birtokát a Pécz családnak adományozta. A Vindornya- előtag a latin eredetű szőlőmunkás szóból származott.

A –szőlős utótag a falu legjelentősebb gazdasági növényére utalt. Birtokosi voltak a Szőlőssi, Gresei Pethő, az Ákosházi Sárkány, a Kutasi, a Bazsó és a Festetics családok. A falu lakói szőlőművelésből, borkészítésből éltek.

A törökök rendszeres csapásai ellenére a 17. században folyamatosan lakott volt a község, egészen a 1696-os elnéptelenedéséig. Csak az 1720-as években települt be újból.

1738-ban Festetics Kristóf szerezte meg véglegesen Vindornyaszőlőst. Már 1745-től dolgozott tanító a településen és 1778 után templom is épült a faluban a földesúr támogatásával.

A 19. században bekövetkező lassú fejlődést a termények Keszthely és Zalaszentgrót piacaira történő szállításával, majd a postaút egyik állomásának létesítésével érték el.

Vindornyaszőlős településen jelenleg a lakónépesség száma 350 fő. Ebből a férfiak száma 179 fő (51 %), a nők száma 171 (49%) fő.

A község címere elsősorban azt az értékes természeti környezetet hangsúlyozza, amelyben elhelyezkedik.

A település különös értéke a vörösre festett szőlőhegyi Pléh Krisztus, mely a szőlőt, a jó termést hivatott védelmezni.

A vörös keresztre tekeredő szőlőinda a falu nevére utal és egyben a szőlőművelés és a borászat jelképe is.

A természetjárók kincsesbányája a falu melletti Kovácsi hegy, melynek híres „Bazalt-utcái” és gazdag élővilággal rendelkező erdei, kedvelt kirándulóhellyé tették a bazalthegyet.

A pajzsba helyezett két hegy ennek a jelképe. A település másik nevezetességét a Vindornya-tavat 1828-ban lecsapolták, s a helyén sokáig a felhalmozódott tőzeg kitermelése folyt.

A pajzsot körülvevő sáskoszorú a tőzeges őslápot szimbolizálja.